A globális éghajlatváltozás átfogó bemutatása a tudomány jelenlegi állása alapján.
Az éghajlatváltozást, mint kifejezést már elég régóta ismerjük. Eleinte a globális felmelegedésről hallottuk a leggyakrabban, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal összetettebb jelenséggel állunk szemben. A Föld élővilágát és az emberiség által létrehozott rendszereket érintő fenyegetéssel. Az átlaghőmérséklet emelkedése csak egy eleme a történetnek, hiszen a Föld egy átfogó rendszer. Bolygónkon minden mindennel összefüggésben van. Egy elem változása, az összes elemre hatással lehet. Szerencsére az idő múlásával az éghajlatváltozás létezését tagadó hangok csendesebbek lettek, és előtérbe kerültek azok a kutatási eredmények és prognózisok, amelyeket elkötelezett és hiteles szakértők, valamint tudományos háttérrel rendelkező szervezetek hoznak rendszeresen nyilvánosságra.
Egyre többen vannak tisztában a probléma jelentőségével. Szeretnének többet megtudni a lehetséges okokról és a beavatkozási lehetőségekről, valamint – felelős állampolgárként és a helyi közösség aktív tagjaként – cselekedni a helyzet javítása érdekében.
Ezzel a modullal ezeket a törekvéseket szeretnénk támogatni.
Mi az éghajlatváltozás?
Az éghajlatváltozásnak számos meghatározása létezik. “Az éghajlatváltozás a Föld helyi, regionális és globális éghajlatát meghatározó átlagos időjárási minták hosszú távú változása. Ezeknek a változásoknak széles körű megfigyelt hatásai vannak, amelyek a kifejezés szinonimái.” (*) olvasható a NASA globális éghajlatváltozásról szóló honlapján. Az ENSZ Éghajlatvédelmi Akciója szerint: “Az éghajlatváltozás a hőmérséklet és az időjárási minták hosszú távú változásait jelenti. Ezek az eltolódások lehetnek természetesek, a naptevékenység változásai vagy nagy vulkánkitörések miatt. (*). Elismerve, hogy az éghajlat változásának lehetnek természetes okai, a tudósok egyetértenek abban, hogy az emberi tevékenységnek jelentős szerepe van a releváns folyamatokban.
Az 1800-as évek óta tevékenységünk, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén, az olaj és a gáz elégetése radikális változásokat idézett elő a Föld éghajlatában. A technológiai fejlődés, amely kényelmesebbé, kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá teszi életünket, úgy tűnik, hosszú távú túlélésünket fenyegeti a bolygón. A szakértők szerint a hatodik tömeges kihalás kellős közepén vagyunk. A tömeges kihalás olyan rövid geológiai időszakot jelent (amely több ezer vagy akár több millió évet is átfoghat), amely során a biológiai sokféleség nagy százaléka (beleértve a különálló fajokat is) eltűnik a Földről. Bolygónk öt korábbi tömeges kihalási eseményt élt át, a legutóbbi 65,5 millió évvel ezelőtt történt, amely eltüntette az utolsó dinoszauruszokat. A korábbi kihalások okozta természeti jelenségektől eltérően az antropocén kihalás (6th vagy holocén tömeges kihalás) nem köthető kizárólag az emberi tevékenyhez, de elsősorban annak köszönhető. A fenntarthatatlan földhasználat (pl. intenzív, monokultúrás ipari mezőgazdaság), a pazarló víz- és energiafelhasználás, a klímaváltozással együttesen, egészében van tragikusan káros hatással a bioszférára
1. A klímaváltozás okai
Az Energiatermelés
A megújuló energiaforrások felhasználása az elmúlt években gyorsan bővült, de a nap-, szél-, víz-, bio üzemanyagok és egyéb energiaforrások részaránya a globális villamosenergia-termelésben még mindig csak 28%. A közlekedési és fűtési szektor nem tart lépést az energiaátállás ütemével. Az üvegházhatású gázok (lsd. bővebben a 2. leckében) termelésével összefüggésben továbbra is a legnagyobb kibocsátást produkáló szektornak számítanak.
A termékelőállítás és a feldolgozó ipar
Világviszonylatban a feldolgozóipar a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó. Az elektronikai termékek, ruhák, acél, vas, cement, műanyag és egyéb termékek előállításához szükséges energiát zömében a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből nyeri. A termelési folyamatokban használt gépek többnyire kőolajjal, kőszénnel vagy gázzal működnek. Az alapanyagok jelentős része, például a műanyagok, fosszilis tüzelőanyagokból származó vegyi anyagokból készülnek.
Az erdőírtás
Minden évben mintegy 12 millió hektár erdő tűnik el a Föld felszínéről. Az erdők bármilyen okból történő elpusztítása (pl. farmok vagy legelők létrehozása az állatállomány számára) veszélyezteti a légkör természetes, de sérülékeny egyensúlyát. A fák nem csupán a szén-dioxid elnyelésére képesek. Kivágásuk vagy elégetésük során éppen az ellenkezőjét teszik: felszabadítják a bennük tárolt szenet. Becslések szerint az erdőirtás, a nem fenntartható mezőgazdaság és más káros földhasználat, együttesen az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy 25%-áért felelős.
Az áru-és személyszállítás
A közlekedés az üvegházhatású gázok (különösen a szén-dioxid) kibocsátásának egyik fő okozója, felelősként a globális energiahasználattal összefüggő szén-dioxid-kibocsátás közel egynegyedéért. A tendenciák azt mutatják, hogy az elkövetkező években a közlekedés energiafelhasználásának jelentős növekedése prognosztizálható. A személygépkocsik, teherautók, hajók és repülőgépek többsége fosszilis tüzelőanyaggal működik. A kibocsátásban a közúti járműveké a vezető szerep, de a globális szállításhoz hozzájáruló hajók és repülőgépek növekvő száma az ő kibocsátási arányukat növelni fogja.
Az élelmiszertermelés
Az előzőekben leírtakhoz hasonlóan, az élelmiszertermelés is többféleképpen járul hozzá a szén-dioxid, a metán és más üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az ezzel kapcsolatos szinte valamennyi releváns tevékenység (az erdőirtás, a monokultúrás mezőgazdaság és a legeltetés céljából történő földterületalakítás, a műtrágyák és növényvédő szerek előállítása, használata, az állatok emésztése során felszabaduló gázok, a gépek és eszközök működtetéséhez szükséges energia felhasználása), valamint az élelmiszerek csomagolása és elosztása miatt ez az ágazat az éghajlatváltozás egyik fő felelőse.
A fogyasztás
A legtöbb emberi tevékenység hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az, hogy hogyan használjuk az energiát otthon, hogyan közlekedünk, vagy mit és hogyan eszünk stb. befolyásolja az üvegházhatású gázok kibocsátását. Tehát minden, amit és ahogy teszünk, például műanyag, elektronika, gépek, ruházat stb. megszerzése terheli a környezetünket. Életmódunknak jelentős hatása van bolygónkra, mivel magánháztartásaink nagy mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki.
Az épületek energiaellátása
Vajon ki vagy mi felelős a globális villamosenergia-fogyasztás több mint feléért? Az épületek, melyek lehetnek lakóházak, üzleti célú vagy hivatali épületek. Mivel a fűtésükhez és hűtésükhöz (melyhez egyre több energiára van szükség) továbbra is kőszenet, kőolajat és földgázt használunk, jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátunk ki általuk. A légkondicionálók, világítóberendezések, készülékek és csatlakozók növekvő száma több és több villamos energiát igényel. Ez nyilvánvalóan növeli az épületek energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátását is.
2. Az éghajlatváltozás hatásai
Az éghajlatváltozás nem csupán tudományos témaként értelmezhető. Hatásainak egy részét a mindennapjainkban is tapasztaljuk, míg másokról a híradásokból szerezhetünk tudomást. Emelkedő tengerszint, bozót- és erdőtüzek, olvadó sarki és gleccserjég, víz- és élelmiszerhiányhoz vezető aszályok, áradások, soha nem látott viharok és csökkenő biodiverzitás. Ezekkel a jelenségekkel szinte minden nap szembe kell néznünk.
A hőség
A globális, felszíni hőmérsékleti értékek alapján az 1980-as évek óta eltelt időszak minden évtizede melegebb volt az azt megelőzőnél. (Az elmúlt évtized volt a Föld történetének eddig feljegyzett legmelegebb 10 éve). A légköri üvegházhatású gázok növekvő koncentrációja melegebbé teszi a Földet A jégfelületek olvadása csökkenti az albedót (a földfelszín visszaverő képességét jelző egység), ami közvetlen hatással van a globális üvegházhatásra. Szinte minden szárazföldi területen több a forró nap és hosszabbak a hőhullámok. Ez növeli a hőséggel kapcsolatos megbetegedések száaá és nehezebbé teszi a szabadban végzett munkát is.
Pusztító viharok
A viharok a Föld számos régiójában intenzívebbé és gyakoribbá váltak. A pusztító viharok közvetlen kapcsolatban állnak a hőmérséklet emelkedésével. Az óceán felmelegedése befolyásolja a trópusi viharok gyakoriságát és kiterjedését. A ciklonok, hurrikánok és tájfunok elvesztett emberi életekért és hatalmas gazdasági veszteségekért felelősek, otthonokat és közösségeket pusztítanak el.
Aszály és éhínség
A Föld ökoszisztémája rendkívül sebezhetővé vált. Víz nélkül nincs élet. Az éghajlatváltozás problémákat okoz a vízhez való hozzáférésben az amúgy is vízhiányos régiókban, ami növeli az aszály kockázatát és kihatással van a mezőgazdaság termelékenységére. Az aszályok homok- és porviharokat is gerjesztenek, melyek több milliárd tonna homokot hordanak szét a szárazföldi területeken. A sivatagok terjeszkedése csökkenti az élelmiszertermelésre alkalmas földterület nagyságát. Emberek millióit fenyegeti az a veszély, hogy nem jutnak hozzá elegendő vízhez és élelmiszerhez. A növekvő mértékű éhezésért és a rossz minőségű táplálékért leginkább a változó éghajlat okolható. A haszonállat állomány, a növénytermesztés és a halászat termelékenysége csökken. A hó- és jégtakaró tulajdonságainak (kiterjedés, vastagság, stb.) változása, valamint a permafroszt olvadása megnehezíti a pásztorkodásból, vadászatból és halászatból származó élelmiszerellátást.
Melegedő óceán, emelkedő tengerszint
Az óceánok a Föld felszínének több mint 70%-át borítják, és hatalmas hőkapacitással rendelkeznek, így a globális felmelegedésből származó hő nagy részét elnyelik. A világóceán hőmérséklete az elmúlt két évtizedben gyorsabban nőtt, mint korábban. A felmelegedő víz tágul, térfogata növekszik, a víz szintje pedig emelkedik. A tengerszint növekedéshez az olvadó jégfelületek is hozzájárulnak, veszélyeztetve a vízpartokon és a szigeteken élőket. Mindemellett az óceán fontos tulajdonsága, hogy elnyeli a szén-dioxidot, és így kivonja azt a légkörből. A magasabb szén-dioxid koncentráció azonban savasabbá teszi az óceánt, ami veszélybe sodorja a víz felett és alatti élővilágot, így pl.: a korallzátonyokat is.
Fajkihalás
Napjainkban az élővilág pusztulása 1000-szer nagyobb ütemben zajlik, mint a feljegyzett történelem során bármikor. A következő évtizedekben 1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye. A szárazföld és az óceánok élővilága a túlélésért küzd a szélsőséges időjárási körülmények között, az invazív kártevők és betegségek rémétől fenyegetve.
További egészségügyi kockázatok
A környezeti tényezők évente kb. 13 millió ember haláláért okolhatók. Szélsőséges időjárási jelenségek, hőhullámok, légszennyezés, különböző betegségek, az emberek kényszerű elvándorlása vagy kitelepítése, az emberi pszichére nehezedő nyomás, valamint a növekvő éhezés és a rossz minőségű táplálkozás megnehezíti az életünket. Ezek a kockázatok növelik a halálesetek számát és óriási nyomást gyakorolnak az egészségügyi-ellátó rendszerekre.
Szegénység és elvándorlás
Az elmúlt évtizedben az éghajlattal kapcsolatos események hatására évente átlagosan mintegy 23 millió embernek kellett elhagynia korábbi lakóhelyét. Az éghajlatváltozás közvetlen kapcsolatban áll azokkal a tényezőkkel, amelyek az embereket szegénységbe taszítják és ott is tartják. Aszályok, vízhiány, árvizek stb. rontják a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak életkörülményeit. Az éghajlattal kapcsolatos menekültek főként azokból az országokból érkeznek, amelyek a legsebezhetőbbek és a legkevésbé készek alkalmazkodni a változó éghajlathoz