Ez a tananyagrész a klímaváltozás globális szempontú bemutatására tesz kísérletet, a jelenleg elérhető legfrissebb adatok és tudományos eredmények, valamint hivatalos (globális) jelentésekre alapozva.
Furcsának tűnhet, de a COVID-19 világjárvány nagyon pozitív hatással volt a globális éghajlatváltozásra. A különféle korlátozásokra tekintettel a CO2-kibocsátás rövid ideig tartó, de jelentős csökkenése azt az illúziót keltette, hogy a korábbi tendenciák jobbra fordulhatnak. A pandémiából történő, ún “zöld kilábalás”, becslések szerint mintegy 25 %-kal csökkenthette volna a 2030-ra előre jelzett üvegházhatású gázkibocsátást. Ez az emberiséget a vágyott a 2°C-os pálya közelébe vezethette volna. Sajnos mostanra ki kellett józanodnunk.
A jelenlegi helyzet és tendenciák
A tudományos esszéktől kezdve a validált adatokon alapuló elemzéseken át a disztópikus forgatókönyvekig rengeteg információ érhető el az éghajlatváltozással kapcsolatban. A tudományos módszerekkel gyűjtött adatokon nyugvó, hiteles információkat érdemes olyan forrásokból tájékozódni, melyek releváns kutatási területeken működő szervezetektől, személyektől származnak. Olyanoktól, amelyek feltételezhetően naprakész, hiteles adatokhoz és információkhoz férnek hozzá.
Ilyen, például Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. értékelő jelentésének (AR6) összefoglalása. Ennek a dokumentumnak az a célja, hogy bemutassa az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás terén végzett globális tevékenységek tényszerű eredményeit és hatásait. A jelentés eredményeit összefogó leírás, többek között a következő következtetéseket tartalmazza:
+ Az alkalmazkodás tervezése és végrehajtása valamennyi ágazatban és régióban előrehaladt.
+ Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák és jogszabályok a korábbi értékelő jelentés óta folyamatosan bővültek.
– Az elért haladás ellenére az alkalmazkodásban hiányosságok vannak, és a végrehajtás jelenlegi üteme mellett tovább fognak nőni.
– Egyes ökoszisztémákban és régiókban az alkalmazkodás kemény és puha határait már elértük.
– Egyes ágazatokban és régiókban alkalmazkodási zavarok tapasztalhatók.
– Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra fordított jelenlegi globális pénzügyi források nem elegendőek, különösen a fejlődő országok esetében
– Az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának jelenlegi szintje és a prognosztizálható tendenciái valószínűsítik, hogy a 21. században a felmelegedés meghaladja az 1,5°C-ot, és megnehezíti a felmelegedés 2°C alatt tartását.
Bármely jövőbeni felmelegedési szint esetén számos, az éghajlattal kapcsolatos kockázat magasabb, mint a korábban becsült értékek, és az előre jelzett hosszú távú hatások akár többszörösei is lehetnek a jelenleg megfigyelteknek.
