Ebben a fejezetben Európára összpontosítunk és bemutatjuk a terület jövőbeli éghajlati előrejelzéseit.
Az éghajlatváltozás, különböző módon és mértékben, már most is hatással van az Európában élők mindennapi életére, és ez belátható időn belül így is fog maradni. Ezek a hatások leginkább az alábbiak szerint foglalhatók össze:
- egészségügyi problémák jelentkezése és az elhalálozás esélyének növekedése hőhullámok esetén,
- a mezőgazdasági termelés csökkenése aszályos időszakokban,
- a szélsőséges időjárási események, például viharok és árvizek esetén a vagyonban és az infrastruktúrában bekövetkező károk bekövetkezése,
- a biológiai sokféleség csökkenése az ökoszisztémákban bekövetkező károsodás miatt
- a magasabb hőmérséklet miatt az északi szélességi körön fekvő területeken is terjedő, korábban ismeretlen betegségek megjelenése,
- alacsonyan fekvő területek víz alá kerülése az emelkedő tengerszint miatt.
A Klímaváltozás a gazdaság minden ágazatát érinti. Például a turisztikai célpontok megváltozhatnak: a melegebb tél lerövidíti a téli sportolási szezont, a nyári hőhullámok pedig átalakítják a nyaralási szokásokat. A korábbi, nyári hónapok helyett a tavasz és az ősz lesz a tengerparti pihenés kedvelt évszaka. Tanulmányok szerint az EU a század végére évente akár 240 milliárd eurónyi gazdasági teljesítménycsökkenést (a mai GDP 1,9 %-át) élhet meg az éghajlatváltozás miatt, ami regionálisan nagyon különböző eloszlást fog mutatni.
Az Európai Unió területén az áru- és személyszállítás az egyetlen olyan ágazat, amelyben a kibocsátás még mindig magasabb, mint 1990-ben volt. A közlekedés az EU teljes CO2-kibocsátásának közel 30%-áért felelős, amelynek 72%-a a közúti közlekedésből származik. A személygépkocsik és a tehergépjárművek az EU CO2-kibocsátásának mintegy 15%-áért felelősek. Mivel Európában átlagosan 1,7 ember jut egy autóra, más közlekedési módok, például a busz vagy vonatközlekedés környezetbarátabb alternatívát jelentenének. (A személyautó használat sokkal jobb megítélés alá esne a mitigáció szempontjából, ha a használat megosztáson alapulna.
A nemzetközi légi közlekedés és a hajózás az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kevesebb mint 3,5%-át teszi ki, mégis a CO2 kibocsátás leggyorsabban növekvő forrása. A repülőgépek légszennyezése, az előrejelzések szerint 2050-ben akár tízszer nagyobb lesz, mint 1990-ben, míg a hajók kibocsátása akár 50%-kal is növekedhet. Ez a növekvő forgalomra vezethető vissza.
Az EU a kezdetektől fogva aktívan részt vesz a globális éghajlat-változás elleni fellépésben, kezdve az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének aláírásval, 1992-ben. 2005-ben az EU létrehozta a világ első kibocsátáskereskedelmi rendszerét (ETS), amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának kvótarendszerét jelenti. Ez még mindig a világ legnagyobb rendszere, és az EU éghajlat-politikai fellépésének egyik legfontosabb eszköze. Az EU ETS egy átfogó éghajlat- és energiaügyi keretrendszer része.
2019 novemberében az Európai Parlament éghajlati vészhelyzetet hirdetett ki, amelyben arra kérte az Európai Bizottságot, hogy minden javaslatát igazítsa a globális felmelegedés korlátozására vonatkozó 1,5 °C-os célhoz, és biztosítsa az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentését.
Az európai éghajlatváltozási törvénnyel az EU jogilag kötelező érvényű céllá tette a 2050-ig történő klímasemlegességet, 2030-ra a kibocsátás nettó 55%-os csökkentését tűzte ki időközi célként, és jelenleg a 2040-es cél meghatározásán dolgozik.
Ezek átfogó kerete az európai zöld megállapodás, amely az EU számára a fenntarthatóság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve.
Az éghajlatváltozás és a környezetromlás egzisztenciális fenyegetést jelent Európára és a világra nézve. E kihívások leküzdése érdekében az európai zöld megállapodás modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággá alakítja át az EU-t, biztosítva:
- 2050-ig ne legyen nettó üvegházhatású gázkibocsátás
- az erőforrás-felhasználástól függetlenített gazdasági növekedés
- az Európai Unió minden állampolgára, éljen bármely területén is a Közössségnek kedvezményezettje, kell legyen a folyamatoknak.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület mérföldkőnek számító jelentése szerint azonban a világ országainak a párizsi megállapodás keretében tett kollektív kötelezettségvállalásai még messze nem elegendőek ahhoz, hogy a hőmérsékletet 2°C alatt tartsák, nem is beszélve a 1,5°C-os célról, amely segítene az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak leküzdésében. Az EU éghajlat-politikája ezért az ismert globális klímapolitikáknál ambiciózusabb éghajlat-politikai intézkedéseket kíván megvalósítani.
Fontos szempont és közös érdek ugyanakkor az is, hogy az Európai Uniónak meg kell védenie gazdaságát és iparát a kevésbé ambiciózus klímapolitikát folytató országok tisztességtelen versenypiaci magatartásától is. Ennek érdekében pl.: olyan korrekciós mechanizmusokat vezetett be, mely a kereskedelem és a kibocsátás-intenzív iparágak számára ingyenes kibocsátási kvótaegységek igénybevételét teszi lehetővé. Ilyen eszköz továbbá a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmus, amely magasabb árat szab majd a kevésbé szigorú klimapolitikát folytató országokból importált termékekre.