2. Témakör: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

2. Témakör: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Mit jelent ez a népszerű szlogen? Hogyan valósítható meg? A következőkben erről esik majd szó.

Ez a sokatmondó szlogen világszerte az éghajlatváltozással kapcsolatos aktivizmus fő jelmondatává vált. Egyetlen mondatban összefoglalja a globális éghajlatváltozás idején üdvös emberi cselekvés lényegét. Ahelyett, hogy a nagy (technológiai) találmányokra vagy másoktól függő, nagy áttörésekre várnánk, hogy “megjavítsuk a világot”, nekünk önállóan kell a klímatudatos megoldásokat a mindennapi döntéseinkbe és cselekedeteinkbe beépíteni. Bár a globális “kirakós játék” darabkái aprónak tűnnek, összhatásuk globálisan is érzékelhető. Az iránymutatás egyszerű, világos és könnyen elfogadható. Fennáll ugyan az elszigeteltség és a dolgok túlzott leegyszerűsítésének veszélye, de ez kellő körültekintéssel elkerülhető. Figyelembe kell venni véletleneket és kudarc lehetőségét, de a fókuszt a globális szempontokon és összefüggéseken kell tartani.

1.2 Mitigáció vagy adaptáció

Az éghajlatváltozás számos különböző dimenziót és szempontot érint a tudománytól, a gazdaságtól és a politikától kezdve a társadalmon és a politikán át az erkölcsi és etikai kérdésekig. Mindezeken túlmenően egy olyan globális probléma, amely leginkább helyi szinten tapasztalható, a távoli múltban kezdődött, és még évezredekig fennáll. A társadalom tudatos tagjaiként, világpolgárként és empatikus emberként mindannyian felelősek vagyunk a jövőért. Tetteink hosszú távú hatással vannak az emberiségre.

Az éghajlatváltozás problémakörét két irányból lehet megközelíteni:

  • A légkörben lévő, hőt csapdába ejtő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és szintjének stabilizálása (mitigáció);
  • Alkalmazkodás a már kialakult, megváltoztathatatlan éghajlati körülményekhez (adaptáció).

A mitigáció általános célja, hogy

  • elkerüljük, mérsékeljük a Föld éghajlatába való további, jelentős emberi beavatkozást,
  • stabilizáljuk az üvegházhatású gázok szintjét olyan rövid időn belül, ami elegendő ahhoz, hogy az ökoszisztémák természetes módon tudjanak alkalmazkodni az változáshoz,
  • biztosítsuk, hogy az élelmiszertermelés ne kerüljön veszélybe, és hogy a gazdasági fejlődés fenntartható módon folytatódhasson”.