Ebben a témakörben a biológiai sokféleség általános csökkenésével és azzal foglalkozunk, hogy a közösségi kertek hogyan tudnak ez ellen hatni.
Az éghajlat változása és az ember természetátalakító tevékenységének intenzitása mind a városokban, mind a vidéken a biológiai sokféleség csökkenését eredményezi. Ez nagyrészt a növény- és állatvilág élőhelyeinek és takarmánynövényeinek csökkenése miatt következik be. Míg a mezőgazdasági területeken gyakran a monokultúrák dominálnak, a városi zöldterületek gyakran szegényesek, a biológiai sokféleség feláldozódik egyszerűbb zöldterület karbantartás oltárán. A közösségi kertek így a városokban és vidéken egyaránt „ugródeszkaként” funkcionálhatnak. Fontos, hogy a vadon élő állatoknak szánt, háborítatlan zöldterületek és speciális vetemények kialakításával olyan növényeket termesszünk, amelyek ritkaságszámba mennek, és fontos táplálékforrást jelentenek az állatok számára. Ezek lehetnek pl. vad szegélyek és sarkok, holt sövények, rovarhotelek, rovarpincék (szandárium), madár- és denevérházak stb. Sok állat, különösen a rovarok, néhány növényre specializálódtak táplálékforrásként. Ha ezek hiányoznak, az állatok is eltűnnek.
